A szüleimtől az Irma nevet kaptam, ezenkívül pedig bátorságot, vállalkozó szellemet, nyíltságot, az élet örömét. Gyermekkoromban mindig áhítattal néztem a cirkuszi akrobatákat, ahogy könnyedén hajlongtak, dobálták és elkapták egymást, a kötéltáncosokat, akik magabiztosan mozogtak a vékony kötélen is. Bennem volt a vágy, hogy én is szeretném. Aztán egy térd sérülés miatt másfelé terelődtem. Tanító és óvónő lettem, és mivel a testi és lelki egészség mindig is fontos volt számomra, életmód tanácsadó és lelkigondozó szakon is végeztem. Most, hogy felnőttek a gyermekeim, most, hogy lett egy hasonló érdeklődésű, mindenben támogató, bátorító, együttműködő társam, újra felbukkantak a gyerekkori álmok, és kezdenek megvalósulni. Nem számít, hány éves vagyok, csak az számít, elhiszem, hogy lehetséges, és teszek érte. És a csoda az, hogy mindig jobban érzem magam, és mindig többre vagyok képes.